Darabokban

Az elmúlt két évben sok minden történt. Egyetemista lettem többek között. Hát nem mondom, nem könnyű...

Továbba tagja lettem egy nagyszerű csapatnak az interneten. Sok jó embert ismertem meg így. Nem egyszer ők tartották bennem a lelket, hogy igenis küzdeni kell. Sokan azt mondják, hogy persze..nem lehet barátot szerezni interneten. Pedig nagyon is lehet. És barátot veszteni is. Már két olyan embert is elveszítettem, akiben bíztam, de ők elárultak...nem csak engem, hanem a többieket is. Sajnos én nem vagyok olyan erős lelkiekben, mint a többiek és darabokra hullottam.
Ekkor kötöttem barátságot az én drága fogadott Tesómmal. Nagyon jól kijövünk. De tudom, hogy hazudik nekem. És ezt ő is tudja, hogy tudom. Végülis nem nagy dologban. Vicces, hogy tagadja, jót derülök rajta. De tudom, hogy csak miattam csinálja. Hogy jobb kedvem legyen. De viszont egy másik fájó pont, hogy mostanában kissé hanyagol...És ezt nem igazán tudom hova tenni.

A másik, itt van Dorisz. Nagyon jóban lettünk. Elbeszélgettünk. Tanácsokat adott, amikor lelki mély pontra jutottam. Sokszor csak ő tudta, hogy mi van, mert kifele azt mutattam, hogy minden happy. Ő sem olyan velem má mint régen. Mondjuk nála betudom a személyes gondjai miatt.

Szóval itt tartok most. Kissé szét vagyok hullva, ami mostanság nem újdonság....

"Semmihez sem kell nagyobb bátorság, mint hogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat." /Naruto című japán manga sorozat/